Máig tisztán emlékszem rá, amikor Winkler körbemajomkodta az autót 2007-ben, amelynek premierjét az épp akkor startoló Casino Royale marketingjére fűzték fel. Akkor elég vegyes fogadtatást kapott, de mint az elődje, az MK4-es Mondeo is megtalálta a közönségét, és mára belakta az utcaképet. 

Megszoktuk hát, mint a hátfájdalmat 40 felett. Van, aki választhatott, és van, akit megdobtak vele a cég HR osztályán. Eltelt 4-6 év, a lízing szerződések kifutottak, a használtpiacra pedig könnyed teherként telepedett rá az eggyel ez előtti Mondeo. De vajon tisztességgel kiszolgálnak még 6-7 évesen is?

A Ford legnagyobb  - a Galaxy mellett - családi autója a mai napig egy univerzális forma, de azért érdemes a 2010-es facelift utáni példányra lőni. Sokat dobott rajta a ledes menetfény,vagy az átrajzolt hátsólámpa, de fizetek egy olajcserét annak, aki 5-nél több eltérést mond nekem séróból.  Ha nem áll mellé egy MK5 a parkolóban, akkor egészen úgy tűnik, mint egy abszolút kortárs darab, talán csak a mai divatnál gömbölyebb megoldások miatt hat kevésbé frissnek.  

A tesztpéldány egy bizonyítottan nem tekert, autópályás autó, tipikus példánya annak, amikor az autónak gazdája volt. Ez pedig kifejezetten fontos egy használt dízel esetén. Powershift váltóval pedig csak az vegye, akinek kifogástalan szerviztörténet jutott, vagy rendben leszálltak a heréi. A befecskendező és a váltó azonos időben történő javítása ugyanis súrolja a gazdasági totálkár fogalomkörét. Horrorsztorikat hallani 160e km-nél térdre esett PS váltókról, megsült példányokról, és egymilliónál is magasabb szervizszámla végösszegről, ami mind a nem megfelelő használatra, és olajcserék elmaradására vezethető vissza.

Kevesen vannak, akik javítják itthon, így aki biztosra akar menni, az inkább vegye a 6 sebességes manuális váltóval, vagy a facelift előtti modellekben kínált Aisin automatával, azt gondozásmentesre tervezték. Amíg jó, addig viszont egy kifejezetten kényelmes váltó, nagyon urasan lehet vele közlekedni, és nagyszerűen szolgálja ki a 163 lóerős dízelmotort.

A motorban annyi krémesség van, mint egy AirFrance-os szikkadt croissantban. Ha viszont eléri az üzemi hőfokot, akkor kellemesen elhalkul, és egy határozott megindulásnál sem zavaró a hangja, bár ehhez a kiváló hangszigetelés is kell, ami tényleg pazar. Én csak most kezdtem igazán megérteni, hogy azért esnek a nyakamra 160-nal a Mondeók, mert az autó gyakorlatilag elvág a külvilágtól. 160-nál  - az AutoBahn belső sávjában -  eseménytelenül, és különösebb stressz nélkül haladhatunk dolgunkra. Nagy sebességnél sem gondolkodik sokat, hogy van-e még tartalék benne. Elárulom, van.

Mint ahogy hatalmas helykínálat is van, ahogy azt sejteni lehet a külső méreteiből, amelyből manőverezés közben alig érzünk valamit, hála a viszonylag direkt kormányzásnak, a szuper futóműnek, és a radaroknak. Hátul hosszú távra azért csak 2 felnőttet ültetnék, hiába a hatalmas lábtér, 3 ember már nem sok intimitást várhat egymástól.

A használtpiacon 2 és 4 millió Forint között korlátlan példányszámban találhatunk 4. generációs Mondeót, érdemes időt áldozni ezek átnézésére ha szóba jön az autó a család bővülése esetén. Fél lábbal így is könnyen aknára szaladhatunk, bár igaz ami igaz, egy powershift  Mondeo-t még úgyis elvezetünk valahogy…